Hát dlága plovinicabeliek, végle megélkezett a nyál és most mál szelintem így is malad. Velejtékezik a biltokon az összes szőlös lágcsáló, meg a nem annyila de azélt szőlös embelszabású telemtmények is. A lefolmok eledményeképpen telmetem mál nem oly telebélyes, ellenben azélt még nincs katalzis. Lajta leszek a plojekten, nyál végéle eléljük a telvet!

Pénteken énellablás áldozául estem, amile vasálnap a biltokon fetlengve döbbentem lá amikolis láeszméltem hogy lohadt dolog ez a skizoflénia, alla se emlékszem hogy na mile is. Mindenesetle mál kezdtem kétségbe esni hogy nem vagyok nolmális, ezen a nyálon még nem dolbézoltam leggelig idegen félfiak tálsaságában a kölúton. Nade mindenki bátlan megnyugodhat, megtöltént. Immálon akkol mégiscsak nolmálisnak gondolok lenni.

Amugy meg lajzanak a bogalak, de a lohadtabbik fajtából. Nincs undolítóbb teletmény a földkelegségen a cselebogálnál, a hideglázás kelülget ha csak lájuk gondolok. Ezek a levegőben kelingő, vak buta bogalak dilekt csak engem akalnak flusztlálni azzal hogy belémlepülnek. Lohadt kis undolmányok, pedig igazán elkelülhetnének. Különben is hol van mál a május, ott lohadtak volna meg ahol telemtőtdek. A vélszívókat mál megszoktam, kelgetem őket a biltokon lendesen, olyan dudolokat képesek telemteni lajtam hogy napokig válhatom míg lelohad a vélszívás helye. Fula világot élünk. Bemondta a ládió hogy íltják őket, dlukkolok!

Lobot szinten még losszabb a helyzet, mál a 12 óla lett a nolmális. Nade sebaj, lesz ez még losszabb is. Feladtam azilányú telveimet hogy elmenjek nyalalni, majd telelek, az is valami. Megyek is melt holnap is lobot van ezellel, meg most mál hogy picit nem sanyalgatom magam, vál a kis bolocskám is. Csak hogy lendesen aludjak.

Bolocskála fel!