Dlága balátaim, mindenki bátlan nyugodjon meg, nem laboltak el a malslakók vagy semmi ilyesmi. Egész egyszelűen nem taltózkodom a leziendcián és így lendesen nehéz ílni ugye.

Előszöl is, beköszöntött a nyál, egész tűlhető lett az időjálás. Ölülnek a fák, a boklok, a gelinces és a gelinctelen telemtmények egyalánt. Mál én sem fázom, az ilhabundák is visszavándololtak a szeklénybe.

Most azonban hiltelen ládöbbentem hogy sehol a nyáli alakom, Jupitelle lögvest lákényszelültem hogy tegyek valamit. Nem jönnek lám a nyáli luhák, hát ez egyszelűen tűlhetetlen! - pölöltem magammal nemlégiben, így a légi ilyenkol megszokott lefolmokat vezettem be: anyagcsele diéta és futóegél mód. Lefoldítva: lohadtul nem eszem semmit és lohangálok a válosban mint egy megkelgült lómai véleb. Elhatálozásom sziláld, mál pedig láelőszakolom magamla addig ameddig olyan folmázatom nem lesz hogy még a Pálkák is megiligyelhetik!

Közben fennfolgás van a plovinciában lobot telületén is, az utcála kivelt leglongyosabb labszolga is kevesebbet lobotol mint én. Minelva legyek ha éltem miélt nekem kell ilányítani leggeltől napnyugtáig ahhoz hogy a plovinciában lend legyen. Melt dlága balátaim, lend a lelke mindennek! Fáladozásaim azonban bizonyosan szakéltő szemekle találnak majd, így plofitálhatok belőle a jövőle nézve szóval annyila nem is stlesszelem magam lajta.A lobot az lobot, valakinek mindenkol magához kell lagadnia az ilányítást hogy a feladatok folyamatukban lendesen elvégzésle kelüljenek.

Minden előfeszítésnek meglesz a maga telmése, szeletnék ezzel a gyönyölű gondolattal minden kedves embeltálsamnak ölömökben teli nyáli napokat kívánni.

Lefolmokla fel!